Január közepén letartóztatták Ferencz Gyulát, a Mapel bőrgyár vezérigazgatóját, Marosvásárhely utolsó magyar vállalatvezetőjét. A vád szerint úgy adott el nagyobb tétel bőrkesztyűt, hogy tudnia kellett volna, a termék ára hamarosan felszökik. Ügyvédje szerint legfeljebb szabálysértésről lehet szó. Öt hónapja nem engedték szabadon, senki sem látogathatja, a felesége sem. Ápr. 19-én tartották az első tárgyalást, a másodikat máj. 9-én, eredmény nem született. A bőrgyár 1600 dolgozója memorandumban kérte Ferencz Gyula szabadlábra helyezését. Ítélethirdetés máj. 16-án lesz. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11., Mai Nap, máj. 16./
1994. május 16.
Marosvásárhelyen máj. 16-án volt a januárban letartóztatott Ferencz Gyula volt vezérigazgató tárgyalása, a bíróság másfél éves és külön hat hónapi felfüggesztett börtöbüntetést rótt ki a bőrgyári vezetőre. A vállalat alkalmazottai az igazgató szabadon bocsátását követelték és nem fogadták el, hogy a vádlott sikkasztott. /Népszabadság, máj. 17./ Ferencz Gyula kiszabadult a börtönből. Az ítélet nem jogerős, a fellebbezési idő tíz nap. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./
2008. augusztus 13.
Jól meghatározott törvényes keret szabályozza a városi tanácsok jogkörét. A tanács határoz, a polgármester végrehajt. Marosvásárhelyen viszont a polgármester határoz és végrehajt egy személyben. A tanács beszélget, vitatkozik, legjobb esetben tiltakozik. Ez nyolc éve így történik. Egy példa: a Somostetőn épül valami. Erről a tanács nem tud. Ki épít, mit épít, engedéllyel vagy anélkül, kinek a pénzén, kinek az utasítására? A tanács áll és bámul, és nagy dolog, hogy már tiltakozik. A polgármester-helyetteseknek nincs meghatározott jogkörük, munkaterületük. Benedek István tanácsos megállapította, hogy másodrendű állampolgárnak érzik magunkat. De miért? Azért, mert másodrendűek a tanácsosok is. /Id. Ferencz Gyula: Az Ami a választási kampányból kimaradt című újságcikk margójára vagy mit ér az ember, ha városi tanácsos? = Népújság (Marosvásárhely), aug. 13./
